Előfizettem a Prime Video-ra, elsősorban azért, mert a kínálatában szerepel a The Expanse nevű sorozat, amiről nagyon jókat hallottam már. Már a sorozat elkezdése előtt tudtam, hogy könyv/könyvek alapján készítették, és annyira megfogott az első rész atmoszférája, hogy muszáj volt az első évad előtt elolvasni A Térség első részét, a Leviatán ébredését, ami jelenleg 86%-on áll a Molyon. A könyv fele körül tudtam meg, hogy James S. A. Corey nem is egy személy, hanem kettő, és nem is akármilyen háttérrel rendelkeznek (George R. R. Martin).

Épp befejeztem A kárhozott várost, a YouTube-ot böngésztem kikapcsolódásként és feldobta nekem ajánlóba a jövőre megjelenő Stalker 2 videójáték előzetesét. Nagyon hangulatos volt és tudtam, hogy az egészet a Sztrugackij testérek könyve ihlette. Valamilyen oknál fogva eddig nem gondolkoztam az elolvasásán, de a fent említett videónak olyan egyedi, kelet-európai, rejtélyes hangulata volt, hogy rögtön utánanéztem a könyvnek és meg is vettem, főleg miután megláttam, milyen rövid olvasmány lesz. A könyv jelenleg 86%-on áll a Molyon, ugyanúgy, ahogy A kárhozott város.

Egy Galaktikás leárazás során tettem szert a könyvre, egy ismerős ajánlása alapján választottam. A Sztrugackij testvérek nem idegenek számomra, első könyvem tőlük A hétfő szombaton kezdődik volt, majd a sorozat folytatását is elolvastam, a Mese a Trojkáról című regényt. Mindkettő nagyon tetszett, a testvérpár írói stílusa és humora nagyon közel állt hozzám, úgyhogy mindenképp szerettem volna tőlük mást is olvasni. Kicsit sajnálom, hogy ennyit váratott magára A kárhozott város, ami jelenleg 86%-on áll a Molyon.

Már régóta szerettem volna megismerkedni Zsoldos Péter munkásságával, hiszen rengeteg felületen találkozni vele. Szégyelltem is kicsit, hogy eddig váratott magára az első könyv, aminek A Viking visszatért választottam, azonban egy apró baki miatt sokáig nem volt elérhető a Galaktika webáruházában az elektronikus változat. Nem túl sokat tudtam a regényről olvasás előtt és őszintén szólva kicsit óvatosan álltam neki, mert 1963-ban íródott és valamiért olyan téves elképzelés volt bennem, hogy ebben az időszakban nem születhettek jó, igényes, magyar sci-fi olvasmányok. Hát szerencsére ez a könyv megcáfolta ezt, amely amúgy jelenleg 90%-on áll a Molyon.

Könyvhéten figyeltem fel erre a friss megjelenésre, a borítóba első látásra beleszerettem. Azt kell mondanom, ez a legszebb, amit az utóbbi években láttam. A fülszöveg még inkább felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy rövid gondolkodás után meg is vettem gyorsan a Mindig egyre többet. László Zoltánról sajnos eddig nem igazán hallottam, úgyhogy előítéletektől mentesen nekiálltam az olvasásnak, rögtön az előző könyvem után.

Egy ismerősöm ajánlására kezdtem el olvasni a könyvet, ami az úgynevezett Bobiverzum trilógia első része. Ez a jópofa elnevezés első hallásra megtetszett. Már a fülszöveg alapján egyértelmű, hogy egy geek írta a könyvet, mely elvileg a Ready Player One, A marsi és a Vének háborúja fúziója. Kíváncsi voltam, hogy a kolléga ("komputerprogramozó") milyen módon és minőségben valósította ezt meg. A könyv jelenleg 84%-on áll a Molyon, ami elég közel áll az általam alkotott értékeléshez.

A sok sci-fi után egy kis változatosságra vágytam, jól esett volna egy régimódi, izgalmas high-fantasy történet. Sokat keresgéltem, hogy milyen újabb sorozatba vágjak bele, amíg szembe nem jött velem két Csajkovszkij témájú kihívás a Molyon, amiknek a teljesítéséhez a Pókfényt kellett vagy lehetett elolvasni. Fülszöveg és ismerősök alapján nem tűnt rossznak, úgyhogy meg is szereztem és neki is álltam. Ez a harmadik könyvem az írótól, és az első fantasym tőle, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, mire képes ebben a műfajban. A könyv jelenleg 86%-on áll a Molyon.

Nagyon vártam már, hogy olvashassak végre valamit Csajkovszkijtól és rögtön ezzel a könyvvel szerettem volna kezdeni. Sajnos az e-bookos megjelenés heteket csúszott a papíros verzióhoz képest, így előbb Az idő gyermekeire került sor és utána tudtam nekiállni legújabb szerzeményének, Az Éden kapuinak. A könyv jelenleg 78%-on áll a Molyon és be kell valljam, az előző könyv után volt bennem némi elvárás a regénnyel szemben, melynek nem sikerült teljesen megfelelni, több okból sem.

Általában e-könyveket olvasok, ami mondjuk egy írói dedikálás során nem túl szerencsés. Idén júniusban az Agave kávézóban tartottak egy Hackett dedikálást, ahova muszáj volt valami aláírásra alkalmas könyvvel megjelennem, úgyhogy a praktikum kedvéért egy olyan könyvét vettem meg az írónak, amit még nem olvastam. Így esett a választásom az Isten gépei tizedik évfordulós kiadására, mely a regényen kívül több novellát is tartalmaz MI témában. A könyv jelenleg 88%-on áll a Molyon. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel szemben, annak ellenére sem, hogy az Eldobható testek és a Xeno után már megszoktam Botondtól a kiváló színvonalat. Olvasás előtt megkérdeztem egy ismerősömet a könyvről, aki azt mondta, hogy ez a könyv volt számára Hacketthez a kapudrog. Hát... egyet tudok érteni.