James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Előfizettem a Prime Video-ra, elsősorban azért, mert a kínálatában szerepel a The Expanse nevű sorozat, amiről nagyon jókat hallottam már. Már a sorozat elkezdése előtt tudtam, hogy könyv/könyvek alapján készítették, és annyira megfogott az első rész atmoszférája, hogy muszáj volt az első évad előtt elolvasni A Térség első részét, a Leviatán ébredését, ami jelenleg 86%-on áll a Molyon. A könyv fele körül tudtam meg, hogy James S. A. Corey nem is egy személy, hanem kettő, és nem is akármilyen háttérrel rendelkeznek (George R. R. Martin).

Az emberiség szétszóródott a Naprendszerben és három fő frakcióra oszlott: Föld, Mars, és a Kisbolygóöv vagy szimplán csak Öv. Bár e frakciók kapcsolata egymással békésnek tűnik, valójában feszültségekkel teli. Az övbéliek kirekesztik a földieket, a földiek lenézik a marsiakat, és így tovább. Az egyik főszereplő Jim Holden, egy, az Övben működő jégbányász hajó tisztje, aki a legénységével együtt egy elhagyatott hajóra bukkan, ami események olyan láncolatát indítja be, ami háborúba sodorhatja az egész Naprendszert. A másik főszereplő Joe Miller nyomozó az övbéli Ceresről, aki egy gazdag család eltűnt lánya után kutat, akinek a nyomai a Holdenék által talált hajóhoz vezetnek. Ebből az összeért szálból indul kalandunk, amit kettejük váltott nézőpontjából követhetünk.

A könyv már az elején megragadott és nem engedett el a legvégéig. Mindkét nézőpontból titokzatosan kezdődik, számos kérdés merül fel: Mi ez a hajó? Honnan jött? Mit csinált ott Julie? Hova tűnt a legénység? Miközben ezekre próbáljuk megtalálni a válaszokat, egy részletesen bemutatott és nagyon jól átgondolt világot ismerünk meg, ahol a hangsúlyt leginkább az Öv és annak lakói kapják. A történet izgalmas, sok fordulattal, melyek néha eléggé megleptek, aminek külön örültem. Olykor azonban bizonyos ok-okozati összefüggéseket túlzásnak tartottam, amitől olvasás közben néha fanyalogtam.

A karakterek változatosak voltak, többnyire könnyű volt velük szimpatizálni, megérteni nézőpontjukat egy-egy ellentétes szituációban. Különösen tetszett Holden legénysége és a köztük lévő kémia, melyet mind szakmai, mind személyes szemszögből meg tudtunk ismerni. A könyvben előforduló technológiák, tudományos leírások részletesek, érdekesek és elég hitelesek voltak számomra.

A tördelés megfelelő volt, a váltott nézőpont nem volt vontatott és változatossá tette a könyvet, hogy kinél honnan vesszük fel pontosan a fonalat a következő fejezetben. Nem igazán szoktam más olvasmányoknál kifogásolni, de ennél a könyvnél többször is zavart a fordítás minősége ("latencia", "időbélyegző"). Néhol kicsit túl sok volt számomra a mozaikszó, amiket nem mindig sikerült memorizálnom, hogy mit jelentenek. Egy szójegyzék a könyv végén jól jött volna, hogy mindig képben legyek, miről van szó pontosan.

Spoiler

Már az elejétől kezdve foglalkoztatott a könyv címe, hogy mi lehet az a leviatán. Aztán miután a mormon hajót, a Nauvoo-t hasonlította egy leviatánhoz, onnantól kezdve minden egyes részt, amikor ezt a hajót említették, nagyon figyelmesen követtem, próbáltam kitalálni, hogy miképp fog majd kapcsolódni a sztorihoz. Azt hittem, végül másmilyen szerepe lesz, mint ami történet vele (mármint, mi történt vele egyáltalán?). De igazából nem volt "ébredés", úgyhogy inkább a protomolekula lehet ez a bizonyos leviatán.

Tetszett, ahogy a két főszereplő, Holden és Miller szemben álltak egymással, miután Miller lelőtte az arrogáns Dresdent. Mindketten egy-egy végletet képviseltek, és mindkettővel egyet tudtam bizonyos dolgokban érteni, másban meg nem igazán. Ez a fajta diverzió megspékelte kicsit a olvasást.

Említettem korábban, hogy néhány ok-okozati összefüggést túlzásnak tartottam. Például a büntetőper, amivel Fred az egész szituációt szerette volna megoldani, eléggé erőltetettnek tűnt. Nem igazán tudtam befogadni, hogy valaki azért segít lényegében körözés alatt álló embereket, lopott technológiával, hogy tanúskodjanak egy perben, amivel majd jól megbüntetik az illetékeseket. Túlzásnak éreztem azt is, hogy a végén Miller meggyőzte Holdent, hogy nyerjen időt neki, mert rábeszéli Julie-t, hogy ne repüljön vissza a Földre. Legyen valaki akármilyen jó nyomozó, számomra akkor sem logikus, hogy az egész emberiség biztonságát veszélyeztessük, mert úgy sejti, hogy Julie-val lehetne beszélni és talán meg lehetne győzni arról, hogy repüljön máshová, mondjuk a Vénuszhoz.

Finoman szólva nem vagyok a zombis dolgok rajongója, így amikor a szereplők zombiként ("köpetzombi"???) kezdtek el hivatkozni a fertőzött emberekre, kicsit megijedtem, hogy ilyen irányba megy el a történet, de szerencsére nem így történt. A könyv befejezése nagyon tetszett, ordít a folytatásért és igazából arra az epilógusra Freddel nem is lett volna szükségem, talán úgy nagyobb "wow" faktort hagyott volna maga után a történet.

Összességében egy nagyon izgalmas könyvhöz volt szerencsém. Számos aspektust vegyít sikeresen a műfajból, világépítésből kiváló, a karakterek érdekesek, a nyomozás izgalmas, a sztori pedig fordulatos, ami egy kiváló befejezésben teljesedik ki. Az egyetlen negatívum, amit a regénnyel kapcsolatban meg tudok fogalmazni, az néhány, gyenge lábakon álló döntéshozás, ami a történetet kísérte végig. Ezekre azonban nem igazán tudtam haragudni, mert akárhányszor a kezembe vettem a Leviatán ébredését, sosem unatkoztam, ami miatt 5 Halálcsillagot adok neki. Mindenképp szeretném majd folytatni A Térség sorozatot, ha egyszer elfogyasztom a jelenlegi listámat, mert nagyon izgalmas és kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik Holdenék története.