Dennis E. Taylor: MI, Bob
Egy ismerősöm ajánlására kezdtem el olvasni a könyvet, ami az úgynevezett Bobiverzum trilógia első része. Ez a jópofa elnevezés első hallásra megtetszett. Már a fülszöveg alapján egyértelmű, hogy egy geek írta a könyvet, mely elvileg a Ready Player One, A marsi és a Vének háborúja fúziója. Kíváncsi voltam, hogy a kolléga ("komputerprogramozó") milyen módon és minőségben valósította ezt meg. A könyv jelenleg 84%-on áll a Molyon, ami elég közel áll az általam alkotott értékeléshez.
A történet főszereplője Bob Johansson, aki elég sok pénzre tett szert és ezt a saját halhatatlanságába szerette volna befektetni. Ez úgy nézett volna ki, hogy lefagyasztják, majd a jövőben felébresztik, amikor a technológia kellőképpen fejlett lesz ahhoz, hogy ezt komplikációmentesen megtehessék. Azonban történt egy kis baleset, Bobot elütötte egy autó, így sürgősségi beavatkozásra volt szükség, hogy az elméjét megmentse a cég. A következő pillanat, amire emlékszik, a jövőben való ébredése, ahol is teljesen mást tapasztal az elvárásaihoz képest. Innen indulunk el, ahol Bob először az új helyzetéhez próbál hozzászokni, majd a kezdeti szűkös lehetőségeiből próbálja a lehető legtöbbet kihozni, ami egy kalandos utazással kezdődik.
A könyvön érződik, hogy nem egy tapasztalt író vetette papírra, azonban azt is éreztem, hogy ez Taylor szerelemprojektje lehetett. Telis-tele van popkultúrális utalásokkal, kocka poénokkal, a nyelvezete nagyon laza és humoros.
A történetvezetés elég egyszerű, nem igazán rágtam a körmöm az izgalomtól az egyes fejezetek között, de ezt nem igazán éreztem hiányosságnak. Néha talán túl kurták voltak a fejezetek, ami a történet sajátosságaiból adódott. Témáját tekintve ez egy poszthumán sci-fi, számos egyéb dologgal megfűszerezve: űrutazás, idegen lények, MI, mérnöki problémamegoldás. Nem mondhatni, hogy elgondolkodtató, de nem is ez a célja. Szimplán szórakoztat, és azt szerintem jól csinálja, amihez Bob(ok) humoros megjegyzései is nagyban hozzájárulnak.
Kissé fura volt nekem technikai szempontból, hogy az egyes Bobok alapból ennyire különbözőre sikerültek. Azt teljesen meg tudom érteni, hogy idővel más irányokba kezdenek el fejlődni vagy változni, attól függően, hogyan alakul a sorsuk. De az, hogy konkrét másolatok már a másolás pillanatában ennyire eltérjenek, nem igazán volt következetes. Másik oldalról viszont ezáltal sok különböző személyiséget kaptunk, akik megszínesítették az olvasást a sokféle hozzáállásukkal. Az is fura volt a Bobokat illetően, hogy ténylegesen halhatatlannak gondolták magukat. De valóban azok lennének? Ezt már rengeteg könyv feldolgozta és mindenhol úgy gondolnak erre, hogy egy digitális tudat sem igazán halhatatlan, mert törlődhet az is, vagy megszűnhet a tápellátása. A felénk tartott görbe tükröt kissé túlzásnak éreztem és nem igazán tudtam befogadni. Lehet, én vagyok naiv, de nem tudom elhinni, hogy a kihalás szélén lévő emberiség nem képes semennyire nagyobb egységben gondolkodni és a kisebb közösségek egymást igyekeznek kifúrni, annak tudatában is, hogy ez azt eredményezheti, hogy mindenki megszívja a végén. Ebből a szálból hiányzott a kellő mértékű szatíra, hogy ütős lehessen, és néha már fárasztó volt. Az a rész nagyon tetszett, amikor az idegen közösséget figyelték a Delta Eridanin és nagy vívódások után beavatkoztak, hogy a látszólag értelmesebb félnek kedvezzenek. Ez egy jól felépített, izgalmas szál volt, amelyikhez bármikor szívesen visszatértem. A poszthumán témát nagy bánatomra nem igazán igyekezett feszegetni az író. A befejezés elég kurta lett, nagyon meglepődtem, amikor egyszer csak a regény végére értem.Spoiler
Összességében egy érdekes, könnyed, humoros sci-fi kalandban volt részem. A könyv gyökerei egyértelműen érződnek, szerintem kellemesen egyesíti őket anélkül, hogy az ember bármennyire is koppintásnak érezné a regény bármely részét. Ahogy a spoiler szekcióban részleteztem, néhol túlzásokba esett, másutt viszont meg sem próbálta feszegetni az egyes témákat, ami szerintem a könyv legnagyobb gyengéje. Ha valaki egy laza, nem igazán elgondolkodtató könyvre vágyik kikapcsolódásként ebből a műfajból, bátran tudom ajánlani. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb vissza fogok térni a Bobiverzumba. Szórakoztató volt, számomra ez az "abszolút nem rossz" kategória, ezért 4/5-re értékeltem a Molyon. Bár már teljes mértékben elektronikusan olvasok manapság, egy könyv borítója továbbra is viszonylag fontos szempont számomra, ami itt elég csapnivalóra sikerült.
