Nagyon vártam már, hogy olvashassak végre valamit Csajkovszkijtól és rögtön ezzel a könyvvel szerettem volna kezdeni. Sajnos az e-bookos megjelenés heteket csúszott a papíros verzióhoz képest, így előbb Az idő gyermekeire került sor és utána tudtam nekiállni legújabb szerzeményének, Az Éden kapuinak. A könyv jelenleg 78%-on áll a Molyon és be kell valljam, az előző könyv után volt bennem némi elvárás a regénnyel szemben, melynek nem sikerült teljesen megfelelni, több okból sem.

A történet úgy kezdődik, hogy egy fiatal pár, Lee és Mal, egy angol lápvidékre utaznak el, hogy utánajárjanak egy titokzatos szörnyetegnek. Nekik ugyanis az a hobbijuk, hogy kutatják az Internetet és bárhol bármilyen utalást találnak rejtélyes, idegen lényekről, akkor ők fogják magukat és utánajárnak az esetnek. Így tettek most is, azonban a kalandból csak Lee tért vissza, Mal pedig eltűnt. Évekkel később egy elméleti fizikust, Dr. Kay Amal Khant, aki az angol kormánynak dolgozik, támadás ér. Az incidens kivizsgálása során nagyon titokzatos, nem emberi nyomokra bukkannak, valamint a biztonsági kamera felvételén felismerik az évekkel korábban eltűnt Malt is. Sorra kezdenek ráeszmélni, hogy az ismert Földön túl más, párhuzamos világok is létezhetnek, és a repedések a világok között egyre szélesednek, ami egy nagy katasztrófa lehetőségét hordozza magában.

A könyv első felét nagyon nehezen vettem. A szereplők nem igazán érdekeltek, a történet eléggé döcögött, a közjátékokat pedig semennyire nem élveztem. Sokszor kényszerítenem kellett magamat az olvasásra, arra várva, hogy egyszer majd csak beindul valami, ami értelmet ad az eddigieknek. Szerencsére ez bekövetkezett valahol a fele után, de az oda vezető út nem volt számomra könnyű. Jó darabig azt sem tudtam betájolni, hogy most igazából milyen műfajt képvisel a könyv. A "hard sci-fi" címkét sokáig nem értettem, de rá kellett jöjjek, hogy ez egy kőkemény evolúciós sci-fi. Igazából ez a könyv Csajkovszkij agymenése arról, hogy "mi lett volna, ha...". A párhuzamos világok nagyon érdekesek voltak, tele mindenféle izgalmas lényekkel és különböző korokban megrekedt és tovább fejlődött faunákkal.

Ahogy azt már fentebb írtam, a történetvezetés az elején eléggé akadozott, nem kötött le. A könyv kétharmadától azonban fogta a sztorit Csajkovszkij, visszatette kettesbe és padlógázt adott. Az utolsó száz oldalt lényegében egy ültő helyemben elolvastam, ami azért nagyban kárpótolt az addigiakért, de teljesen nem feledtette el őket. A karakterek között akadt néhány érdekes. Sok szereplőt vonultatott fel az író, mégis elegendő idő jutott mindegyik bemutatására. Értettem a motivációikat és pár kivétellel egyiket sem éreztem sablonosnak vagy felületesnek.

Mindent összevetve vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Az első felére haragudtam, az utolsó egyharmad, illetve a befejezés azonban némileg feledtette ezt velem. Nem csalódtam a regényben, Csajkovszkij neve számomra továbbra is a minőséget képviseli, de nem ez lesz a kedvencem tőle. Legnagyobb gyengesége a nehezen kibontakozó történet, erőssége pedig a határtalan képzelet. A fentieket figyelembe véve 4/5-re értékeltem a Molyon.