Már régóta szerettem volna megismerkedni Zsoldos Péter munkásságával, hiszen rengeteg felületen találkozni vele. Szégyelltem is kicsit, hogy eddig váratott magára az első könyv, aminek A Viking visszatért választottam, azonban egy apró baki miatt sokáig nem volt elérhető a Galaktika webáruházában az elektronikus változat. Nem túl sokat tudtam a regényről olvasás előtt és őszintén szólva kicsit óvatosan álltam neki, mert 1963-ban íródott és valamiért olyan téves elképzelés volt bennem, hogy ebben az időszakban nem születhettek jó, igényes, magyar sci-fi olvasmányok. Hát szerencsére ez a könyv megcáfolta ezt, amely amúgy jelenleg 90%-on áll a Molyon.

A történet viszonylag rövid és az alapja egyszerű. Főhősünk, Gregor Man, geológus asztronauta, aki többedmagával elindul egy expedícióra a Földről, hogy feltérképezze a Tau Ceti rendszerét. Utazás közben az űrhajójuk megsérül, ezért kénytelenek visszafordulni, melyet meg is tesznek, azonban a számítógép hibájából nem a Földön lyukadnak ki, hanem egy hozzá nagyon hasonló, lakható bolygón. Az új helyzethez való alkalmazkodás közben Gregor elszakad a többiektől és kezdetét veszi túlélésének története, ahol számos ellenségre, valamint néhány barátra tesz szert és közben igyekszik visszatalálni a legénységhez, hogy hazajussanak a Földre.

A történetvezetés nem olyan feszes, nincsenek benne hatalmas csavarok, azonban nem mondható, hogy nem izgalmas az egyszerűsége és rövidsége ellenére. Meglepett a könyv tudományos átgondoltsága és összeszedettsége. Számos részletre odafigyelt az író, legyen szó fizikáról, biológiáról vagy kémiáról, melyet nem vártam volna el egy olyan könyvtől, ami a holdra szállás előtt készült. Nagyon élveztem a könyv képi világát, szép voltak az egyes tájak, a környezet leírása, szövegbeli ábrázolása.

A karakterek közül igazán csak magát Gregort ismerjük meg, az ő szemszögéből követjük az eseményeket. Rajta kívül kiemelt szerepet kap barátja, Nogo is, az "ősember". Kettejük kapcsolata nagyon érdekes volt, és itt kell megemlítenem a legnagyobb negatívumot, amelyet olvasás során éreztem, a mélység hiányát. A sok menekülés, túlélés és viszontagság mellett (vagy helyett) jobban élveztem volna azt, ha az érintett témákba egy kicsit jobban belemerülünk, több gondolkodnivalót kapunk. Emiatt számtalan kihagyott ziccert éreztem olvasás során, kezdve a fent említett barátságtól, az ősemberek fejlődésén keresztül az egyes bennszülött csoportok társadalmi berendezkedéséig.

A mélység hiánya mellett egy másik negatívum számomra az volt, hogy a bolygó szinte pontos mása volt a Földnek. Az élőlények nagyjából ugyanúgy fejlődtek ki, az ősemberek pedig annyira hasonlóak voltak a földi emberhez, hogy rövid időn belül közös nyelven tudtak beszélni egymással. Ahogy korábban írtam, tudományos oldalról elég átgondolt volt a könyv, kivéve ebből az egy szempontból, mely egy kicsit zavart.

Mindent összevetve ez egy kellemes kalandregény, melyet élveztem, azonban hiányzott belőle nekem a mélység. Pozitívan csalódtam a könyvben tudományos szempontból, viszont a sok kihagyott ziccer miatt vegyes érzésekkel tettem le a regényt. Egyáltalán nem tántorított el Zsoldos Pétertől, biztosan fogok még olvasni tőle a jövőben (valószínűleg az Ellenpontot). Ajánlani leginkább annak tudnám, aki egy könnyedebb, sci-fi témájú, túlélős kalandregényt szeretne olvasni, én a Molyon 4/5-re értékeltem.