Általában miután kiolvasok egy könyvet, akkor a következő könyvemet igyekszem valami más zsánerből választani, hogy változatos legyen az olvasási élményem és minél több íróval meg tudjak ismerkedni. A Tíz kicsi néger után valami pörgős sci-fire vágytam, így hát nekiálltam keresgélni a Molyon, mi legyen a következő. Scalzi neve már az elmúlt évek során többször szembejött velem, de eddig még nem olvastam tőle semmit. Könyvei közül a Vének háborúja a legjobban értékelt Molyon (jelenleg 91%), ami az ismerősök faggatása után nem tűnik véletlennek, mert mindenki nagyon ajánlotta. Nem kellett több győzködés, amúgy is elég rövid könyv, így gyorsan letudhatom, sikerüljön bárhogyan is.

A könyv egy olyan világban játszódik, ahol az ember már számtalan idegen világot gyarmatosított, kapcsolatba lépett idegen civilizációkkal, melynek egy részével háborúban áll. A háborúskodást a Gyarmati Véderő (GYV) vezeti, akik a Földről toboroznak katonákat, méghozzá 75 éves nyugdíjasokat, akik két év szolgálat után nagy jutalommal a zsebükben letelepedhetnek az egyik kijelölt gyarmaton. Az, hogy hogyan fiatalítják a frissen toborzott katonákat szolgálatra kész állapotba, mindenki számára rejtély a Földön. A regény főhőse John Perry, szintén jelentkezett a GYV-be és az ő kalandjait követjük végig. Perry a következő sorral indítja a történetet:

Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe.

A frappáns nyitás után (melyre ismerősöm már a könyv olvasása előtt felhívta a figyelmemet) egy percre sem lassít le Scalzi. Kalandos, akciódús és mindvégig érdekes a történet. A "fiatalítás" technológiája tetszett, illetve az egész fiktív tudományos háttere a könyvnek. Komolyabb konfliktust vagy bármilyen filozófiai értekezést azonban hiába keres az ember, nem ebben erős a könyv. Amiben viszont az, abban nagyon. Izgalmas, részletgazdag harcjelenetek, szerethető karakterek, akik nagyon jó humorral lettek megáldva. Utóbbi különösen jól szórakoztatott olvasás közben mindvégig, szerintem tele van a könyv ütős one-linerekkel és mulattató dialógusokkal.

Sajnos már jó pár hónap eltelt, mióta olvastam, így nem emlékszem annyira a részletekre, ezért a beszámoló is kurtább. Rövid könyv, feszesen vezetett tempóban, így pár nap alatt kiolvastam, és nagyon élveztem. Nem egy mélyenszántó alkotás, ellenben szórakoztató, így a maximális ötösre értékeltem a Molyon. Amennyiben sikerül behoznom önmagamat, biztosan neki fogok látni a folytatásoknak.