Az Alapítvány olvasása közben rájöttem, hogy nagyon szeretem az olyan történeteket, amikben egy hatalmas, galaktikus birodalom működését és berendezkedését ismerhetjük meg. Hiányoltam is Asimov művéből az ottani birodalom részletesebb ismertetését, mert nagyon izgalmas világnak tűnt számomra. Mivel nem volt hasonló könyv a polcomon, így kicsit jobban utánanéztem egy könyvnek, mely már számtalanszor szembejött velem mindenféle blogbejegyzésben: A Birodalomnak nevezett emlék, ami jelenleg 88%-on áll a Molyon. Bemutatkozó regény, és a fülszöveg alapján egyértelműen nekem valónak tűnt: hatalmas birodalom, rejtélyes haláleset, politikai játszmák. Nem is kellett több, félbehagytam a Count Zero-t, hogy nekiálljak ennek és belecsöppenjek a Teixcalaani Birodalomba.

A regény főszereplője Mahit Dzmare, akit a Teixcalaani Birodalom fővárosába küldenek, hogy elődje helyébe lépjen a Lsel Állomás nagyköveteként. Mahit hazája egy kis szuverén űrállomás, azonban elég törékeny a béke a kicsiny állomás és az óriási birodalom között. Kiderül továbbá, hogy elődje feltehetően nem balesetben halt meg és ezáltal az ő élete is veszélybe kerül. Ki kell derítenie, ki és miért ölte meg a korábbi nagykövetet, egyúttal meg kell mentenie a Lsel állomást egy lehetséges konfliktustól a birodalommal.

A cselekmény izgalmas volt számomra, Mahit elődjének halála kellőképpen rejtélyesen lett felvezetve, hogy felkeltse a kezdeti érdeklődésemet és ezt a könyv végéig fenntartotta az író. A történet nem volt túl fordulatos, könnyen követhető volt minden történés, ez utóbbi egy szórakoztató regénynél szerintem igen hasznos. A politikai játszmák érdekesek voltak, egy kicsit talán több interakciót vártam volna a Lsel állomással. Nem feszegetett komolyabb témákat a könyv, de nem is ez volt a célja.

A karakterek szimpatikusak voltak, érdekes volt a kémia Mahit és a teixcalaanitz társai között. Kicsit már-már fura volt, hogy egy "barbárnak" ennyit hajlandóak segíteni, néha a saját birodalmuk kárán. A főszereplő kellően komplex volt, könnyű volt vele azonosulni. Különösen tetszett, hogy nem az a sablonos naív, zöldfülű kezdő volt, amit más hasonló történeteknél már százszor láthattam, hanem már a kezdetektől beleállt a konfliktusokba és igyekezett kézbe venni a történéseket.

A Texicalaani Birodalom, meg úgy az egész világ leírása nagyon érdekes volt. Tetszett a párhuzam mind nyelvben, mind kultúrában az ősi maja/azték civilizációkkal, melyek amúgy is nagyon érdekelnek engem. A fejezetek előtti rövid kitekintésekben további részleteket tudhattam meg a világról, amik tovább növelték a könyv iránti lelkesedésemet. Az író sok energiát fordított a világ felépítésére és sok részletre igyekezett odafigyelni, ami a könyv egyik legkellemsebb pozitívuma volt számomra. Az imágógép elég izgalmas koncepció volt, bár egy kicsit fura volt, hogyan voltak képesek teljesen eltitkolni a technológiát a Birodalom előtt.

Összességében szerintem egy nagyon élvezetes és kellemes kikapcsolódás volt a könyv. A cselekmény izgalmas, a végjáték még inkább. Egy szép, kerek történet, amelyben amúgy van potenciál egy lehetséges folytatásra, főleg annak köszönhetően, hogy a bemutatott világ könnyen megragadja az olvasót. Abszolút ajánlom annak, aki szeret idegen birodalmakról olvasni, egy kis politikai krimivel megfűszerezve. Olyan időszakomban álltam neki a könyvnek, amikor se kedvem, se időm nem nagyon volt olvasni, és a Birodalomnak nevezett emlék ezt megfordította, így nagyon hálás vagyok érte, emiatt 4,5 Halálcsillagra értékelem. Az egyetlen "negatívum", amit fel tudok hozni ellene, az az, hogy mindenről oly keveset tudtam meg ebben az óriási birodalomban, hogy még többet szeretnék belőle.