Már régóta a listámon volt ez a sci-fi alapmű, melyet tavaly karácsonyra meg is kaptam, így elsők között álltam neki idén az Alapítványnak. Asimovtól eddig még csak A halhatatlanság halálát olvastam, de őszintén szólva szinte semmire sem emlékszem belőle, mert régen volt és valószínűleg nem is hagyott túl mély nyomot bennem. Az Alapítvány sorozat első kötete jelenleg 89%-on áll a Molyon.

A Galaktikus Birodalom jelenleg még virágzik, azonban láthatóak rajta már a hanyatlás jelei, melynek idejét az úgynevezett pszichohistória tudományával már meg is jósolták. A tudósok vezetője Seldon Hari, híres matematikus, aki módszereivel nagyon pontosan meg tudja jósolni a jövőt, létrehoz egy szervezetet, aminek a célja a Birodalom újjáépítése és a zavaros időszak hosszának a minimalizálása. Ez a szervezet az Alapítvány, mely a Birodalom peremvidékén kezdi meg tevékenykedését és ennek a sorsát követhetjük végig egy bizonyos ideig az első könyvben.

A cselekmény több évszázadot ölel fel és kiragadja az Alapítvány történetének fontosabb állomásait, az alapítástól kezdve a kalmárfejedelmek felemelkedéséig. Lényegében egy kicsit olyan, mint egy alternatív történelemkönyv, ahol megismerhetjük minden korszak vezéregyéniségét. Emiatt a kortárs sci-fihez képest nem annyira eseménydús, de egyáltalán nem unalmas.

Az egyes korszakok vezető alakjai elég érdekesek, kiváltképp Seldon Harit, az Alapítvány alapítóját. Nagyon karizmatikus személyiség, igazi lángelme, élveztem minden egyes fejezetet, amiben szerepelt. Sajnos ez csak a könyv első felére jellemző, mivel csak abban a korban élt. A többi fontos karakter is említésre méltó, akik koruk nagy alakjaiként olyan tetteket hajtottak végre, amik több és több hatalommal és befolyással ruházták fel az Alapítványt.

A pszichohistória tudománya nekem tetszett, bár egy kicsit fura volt, hogy sokkal inkább hivatkoztak magukra pszichológusként, mint matematikusként. Bizonyára a valószínűségek pszichológiai feltevéseken alapulnak, azonban a jövő pontos meghatározása mögött komplexebb matematikai összefüggéseknek kell lennie, ha Seldon annyira pontos képet kapott róla. Tetszett az Alapítvány létrehozásának célja, viszont egy kicsit több időt töltöttem volna el abban az időben, hogy jobban megismerjem a Birodalmat, Seldont és a korai Alapítványt.

Időben előre haladva az a meggyőződésem támadt, hogy ez az egész igazából társadalmi kísérletezgetés Asimovtól arra vonatkozóan, hogy az egyes korokban milyen módszerekkel tud egyik társadalom egy másikra hatni, befolyást szerezni rajta. Az Alapítvány korai korszaka után első ilyen "fegyver" a vallás volt, majd később, mikor az ellenséges hatalmak már felismerték ezt a módszert, a kereskedelem lett a befolyásoló tényező. Nagyon érdekes volt, milyen különböző fondorlatos módokon tudták az Alapítvány képviselői elérni a befolyásuk növelését. Mindkét, az első könyvben ismertetett módszer magától értetődő volt számomra, de a megvalósítás módja ötletes volt és izgalmas.

Annak ellenére, hogy 70 éves könyvről van szó, nem éreztem nagyon öregnek a technológiai leírásokat és részleteket. Persze a kornak megfelelően minden az atomról szólt, ami már-már kicsit erőltetett volt. Ettől eltekintve viszont izgalmas fiktív világot ismertem meg és szívesen töltöttem volna több időt még a Birodalom fővárosában, hogy többet megtudjak a Terminusról, lakóiról és a császárról.

Az Alapítvány egy időtálló regény, mert gondolatai ma is megállják a helyüket, világépítése izgalmas, karakterei pedig sokszínűek és érdekesek. A könyv végére maradt bennem egy olyan érzés, hogy ez az egész leginkább a folytatásokkal fog több értelmet nyerni, önálló könyvként egy kicsit kevés az, ami az első kötetben történik a Birodalommal és az Alapítvánnyal. Biztosan folytatni fogom a sorozatot, nagyon kíváncsi vagyok a további történésekre. Rövid és élvezetes olvasmány volt, 4,5 Halálcsillagra értékelem.