Rögtön a második rész, az Ordashold után neki is álltam a Luna sorozat harmadik, befejező részének, aminek a címe Holdkelte. Nagyon kíváncsi voltam a Corta család, meg persze az egész Hold sorsára, így igazából az egész sorozatot lényegében egy holdnap leforgása alatt letudtam. A könyv jelenleg 80%-on áll a Molyon, tehát valamivel gyengébb értékeléseket kapott, mint az előző részek, mellyel valamelyest egyet is tudok érteni. Mindent egybevetve viszont nagyon élveztem a Luna sorozatot. A beszámoló erősen épít a második részben történtekre, így elkerülhetetlen a cselekményleírás a bejegyzésben.

Lucas Corta lett az új holdsas, így az ő kezébe került a Hold irányítása. Jobbján még mindig Alexia, a vaskezű tevékenykedik. Lucas fia, Lucasinho súlyos károsodásokat szenvedett, miután megmentette unokatestvérét, Lunát. Jelenleg lábadozik és mindent szinte a nulláról kell újra megtanulnia, miközben ádáz pereskedés zajlik az ő felügyeletéért való jogokért. Mindeközben pedig Robsonra Wagner felügyel, azonban a fiút a Mackenzie-k szeretnék megkaparintani túszként. Farkasléte miatt Wagner nem biztos, hogy mindig, minden körülmények között képes lesz garantálni Robson biztonságát. És persze mindezeken kívül ott van a Sárkányok hatalomért folyó állandó harca.

Továbbra is rengeteg szereplőt kell észben tartani az olvasónak, ami néha megnehezíti az olvasást. Számomra ez valószínűleg azért nem okozott nagyobb gondot, mert egyben olvastam el az egész trilógiát, viszont aki egy-két évvel később tér vissza, az bizony foghatja a fejét, hogy akkor most ki kicsoda. Néhány fontosabb szereplő szálát jól felépítettnek érzem, másokét viszont olykor összecsapottnak, félbehagyottnak. Az volt az érzésem, mintha vágni kellett volna a könyv hosszából, amit nem túl alaposan végeztek el, és ezt néhány karakter története sínylette meg. Ennek ellenére maradtak azért jó szálak számomra, ahol tapasztalható volt egyfajta jellemfejlődés.

A szex továbbra is minden második párbeszédben előkerül valamilyen módon. A földi részekből nekem az jött le, hogy ott még mindig elég hetero-alapú a berendezkedés és kicsit fura számomra, hogy a Holdon néhány évtized alatt egy olyan társadalmi norma alakult ki, ahol az alapértelmezett szexuális felfogás a "bárki bárkivel". Az volt a benyomásom, hogy McDonald itt egy tükröt szeretne mutatni a mai prűd és homofób réteg számára, ez viszont nekem elég gyengére sikeredett. Ezek után elgondolkoztam a nem-szexuális kapcsolatokon a Lunán és rá kellett jönnöm, hogy igazából ilyen nincs is a könyvben. Van a család, és vannak a "barátok", akik egyben szerelmek vagy szeretők is. Egy olyan szereplőt sem tudok, akinek lett volna olyan barátja, akivel ne lett volna bármilyen intim viszonya is ezzel párhuzamosan. Szellemiségében ez nekem eléggé felszínesnek hatott, hogy barátságot és a szexualitást mindenáron együtt ábrázolta az író.

A cselekmény továbbra is elég pörgős, ez a rész is tartogatott számomra néhány meglepő fordulatot, melyeket nagyon élveztem. A második felétől egyáltalán nem tudtam letenni, még a telefonomra sem pillantottam rá órákig, ami az utóbbi időben sajnos ritkaságszámba megy nálam. A befejezés számomra elég kielégítő volt, és annak ellenére, hogy néhány szereplőről nem kaptunk érdemleges lezárást, a vége mégis kerek lett és megfelelően lezárta a trilógiát.

Egy picit gyengébb lett szerintem, mint az előző részek, de ezt a könyvet is szerettem. Maradt néhány megkérdőjelezhető, vagy látszólag összecsapott szál, ennek ellenére nekem tetszett a lezárás és egyáltalán nem bánom, hogy belekezdtem a Luna sorozatba. Leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a cselszövésekkel, kis politikai játszmákkal teletűzdelt történeteket, ahol dinasztiák felemelkedése és eltűnése a tét, mindezt a Holdon, sci-fi elemekkel megszínezve, ügyelve a legtöbb részletre. Bár nagyon élveztem, több gyengesége miatt a trilógia lezáró kötetét 4 Halálcsillagra értékelem.