Az idei megjelenések között lettem figyelmes erre a könyvre, mely valójában már 1993-ban megjelent, de csak most fordították le magyarra, hála az Agave Kiadónak, akik egy igazán szép borítóval látták el a magyar változatot. Annak is köszönhető a megjelenés, hogy tavaly New York Times Bestseller lett a műből. Az íróról korábban még nem hallottam, de a besöpört díjak alapján ígéretesnek tűnt A magvető példázata, mely jelenleg 87%-on áll a Molyon. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként vizionálta a jelenleg számunkra igen közeli jövőt akkoriban, a 90-es évek elején egy afroamerikai író.

A történet, ahogy már korábban említettem, a közeli jövőben játszódik, egészen pontosan 2024-ben. Ekkorra olyan mértékű klímakatasztrófa következett be a Földön, hogy számos területen háborúk, szárazság és járványok sújtják az emberiséget. Los Angeles külső részén például zárt közösségekbe rendeződtek az emberek, amiket fallal és fegyveres erőkkel igyekeznek megvédeni a fosztogatóktól és más haramiáktól. Egy ilyen közösség tagja családjával a főszereplő, Lauren. Egyik nap betörnek a falujukba és Lauren társaival együtt menekülésre kényszerül. Hosszú út vár rájuk, mely során Lauren a csapat vezetőjévé válik és az ő formálódásukat ismerhetjük meg, miközben Lauren saját hitvilágát igyekszik megfogalmazni és továbbadni a többieknek.

Érdekesen indult a regény, mely egy olyan világot tárt a szemem elé, ami nem is tűnik olyan távolinak és idegennek. Az ember küzd a túlélésért és ha elfogadja az elkerülhetetlent, akkor készül rá, különben pedig a tudatlanság édes burkában tengődik, amíg meg nem fosztják attól a kevéstől, ami jutott neki. Lauren okos lány, ez már az elején kiderül, így viszonylag felkészült az útra, ami várt rájuk. A csapat tagjai színesek voltak, bár egyikről sem tudunk meg túlságosan sokat ahhoz, hogy bármelyik sorsa különösen érdekeljen.

Már az elejétől nagyon érdekelt, hogy merre fog kilyukadni Lauren hite. Milyen hitvilágot, filozófiát épít fel, hogyan, és ezt milyen módon adja tovább a többieknek, ami alapján egy vallást indíthat útjára. Ebben a szálban kissé csalódtam sajnos. A filozófia nem volt elég mély, a magyarázatok laposak, túl egyszerűek voltak. Hiányzott Lauren személyiségéből az a karizma, amit egy olyan nagy embertől elvárnék, aki valamilyen vallás vagy hitvilág alapköveit teszi le. Megmaradt számomra az a gyerek, aki a faluban volt, mert nem volt elég átgondolt és hiteles az, amit képviselni szeretett volna.

Amiben számomra erős volt a könyv, az a világ ábrázolása, a mérhetetlen emberi kegyetlenséggel és közönnyel, ami mindenkire vár ezen a kegyetlen vidéken. Az utazás izgalmakkal teli volt, hiszen nem lehetett tudni, hogy mi vár a csapatra a következő éjszaka, a következő vízvételi lehetőségnél, vagy éppen a következő bokorban. Tetszett továbbá az a napló-szerű stílus, ahogyan Lauren nézőpontjából követhettük az eseményeket. Így egy bensőséges viszony alakult ki már rögtön az elején a főszereplővel.

A duológia ismerete nélkül is ordít a könyvről, hogy folytatásra lett optimalizálva, azonban A magvető példázata nem feltétlenül hozta meg a kedvemet hozzá, leginkább talán a szereplők egyszerűsége miatt. Gyorsan beszippantott, végül azonban nem sikerült fenntartani a lelkesedést. Nagyon izgalmas világot épített fel, viszont szerintem nem tartalmazott elég mélységet ahhoz, hogy nagyot üthessen. Sci-finek nem mondanám, minőségben számomra ez a "nem rossz" kategória mintapéldája, emiatt 4/5 Halálcsillagra értékelem a könyvet.