Az első rész, az Újhold viszonylag nagy sikert aratott nálam, így egyből neki is álltam a folytatásnak. A borító továbbra is csodaszép, a belbecs pedig hasonlóan jóra sikeredett, ezt alátámasztja a Molyon lévő értékelések többsége is, melyeknek átlaga jelenleg 87%. Fontos megjegyezni, hogy ez a bejegyzés erősen épít az előző részre, így elkerülhetetlen a cselekményleírás az értékeléshez.

A Corta család elbukott tagjai vagy meghaltak, vagy szétszóródtak a világban. A gyerekek közül Luna és Lucasinho az Aszamoák védelmét élvezik, Robson pedig túsz a Mackenzie-k kezében. Az idősebb generáció tagjai közül Ariel, Wagner és Lucas maradtak életben. Utóbbi, a Corta Hélio örököse, eltűnt és nem tudják, hogy meghalt-e vagy sem. Valójában a Földre menekült, ami nem kis teljesítmény egy olyan embertől, aki már a Holdon született és sosem tapasztalta még meg a hatszoros gravitációt. A bolygón pedig nekiáll szövetségeseket toborozni, hogy visszaszerezze hatalmát és megbosszulja családja megsemmisítését. Persze nem csupán ő nem tétlenkedik, az Öt Sárkány többi tagja is igyekszik ezalatt minél több hatalmat megkaparintani, amiből nem kis csetepaték alakulhatnak majd ki.

A regény tempójának felépítése hasonlít valamelyest az első részhez. Kicsit lassabban indul, a szereplők terveket szövögetnek, majd a második felétől indul be igazán az akció, amikor a tervek ki tudnak bontakozni. A felépítés hasonló, de azért az Ordashold egy kicsit pörgősebben indít, köszönhetően a "zuhatagnak". A Lucasról szóló fejezetek időben többnyire nincsenek egy síkban a többi szereplő fejezeteivel, amitől szerintem érdekesebb lesz egy kicsit az olvasás. A cselekmény kellőképpen fordulatos és izgalmas.

Az alaposság és a részletekre való odafigyelés itt is szerencsére jellemző volt. Nagyon tetszett az a rész, amikor Lucas szenvedéseiről olvastam, hogy milyen nehezen tudta magát felkészíteni a Földre való utazáshoz, mennyire nehézkes volt neki minden egyes lépés, amit ebben a gravitációs kútban meg kellett tennie. Meg például az, hogy mennyire más volt neki a valós földi nehézkedés ahhoz képest, amit mesterségesen a VTO hajón állítottak elő, ahol a Coriolis-erő is hatott. A bemutatott világot tovább bővítette az író. Új, eddig még nem annyira részletezett vagy ismert helyekre juthattunk el, amit megfelelő alapossággal írt le McDonald, ami nagyon tetszett.

A karakterekben - néhányat kivéve - nem éreztem túl nagy változást az előző részhez képest. Az új szereplőt, Alexiát egyelőre nem igazán tudtam hova tenni. Megismertük valamelyest, ennek ellenére (vagy éppen emiatt) nem igazán értettem meg, hogy neki miért is kell Lucas Cortával a Holdra mennie. A többi Cortával nagyon együtt tudtam rezegni, minden szorosabb szituációban izgultam értük. Ami pedig a szexet illeti, ezt a kötetet nem annyira éreztem perverznek az előző képest, bár az is lehet, hogy csak szimplán megszoktam ezeket a jeleneteket.

Az Ordashold hasonlóan jó volt számomra, mint az első könyv. Fordulatos, izgalmas cselekmény, ami a könyv második felétől akciódús. Külön tetszett benne a részletgazdagság, illetve az eddig megismert világ bővítése. A Cortákért továbbra is nagyon izgulok, így várom már a trilógia befejező részét, a Holdkeltét. Összességében 4,5 Halálcsillagra értékelem a könyvet.