Joe Hart: Obscura
Halloweeni akcióban szereztem ezt a thrillert, ami idei megjelenés és már egy ideje szemeztem vele. Az íróról nem tudtam semmit, viszont a fülszöveg és a borító nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Utóbbi miatt ismét elismerésem az Agave kiadónak, akik az utóbbi években szebbnél szebb borítókkal adják ki az új megjelenéseket. Nem hosszú könyv, ezért is vágtam bele, hogy gyorsan karácsony előtt elolvassam az Obscura-t, mely jelenleg 79%-on áll a Molyon.
A könyv 2028-ban játszódik, és egy új betegség sújtja az emberiséget. A Losian-kór valamelyest hasonlít az Alzheimerhez, többnyire emlékezetkiesés és dühkitörések az általánosabb tünetei. A főszereplő Dr. Gillian Ryan, aki a kór egyik szakértője, mióta a Losian miatt elveszítette a férjét, ráadásul most a kislányánál is jelentkeznek a tünetek. Mindennél fontosabb lett, hogy megtalálja, mi okozza a kórt, vagy hogyan lehetne megfékezni, azonban forrásai egyre inkább apadnak, mert nem jön a várt áttörés. Ekkor keresi meg Gilliant a NASA, mert a szakértelmére van szükségük, ugyanis az egyik titkos űrállomásukon úgy néz ki, megjelent a Losian-kór. Ha segít nekik, akkor a kutatásának korlátlan finanszírozását ígérik, azonban ott kell hagynia lányát hónapokra. Végül meghozza ezt a nehéz döntést és elutazik a bázisra, ahol minden egyre furább, titokzatosabb és veszélyesebb lesz, és Gillian mindenben kételkedni kezd, még saját magában is.
Meg kell mondjam, nagy csalódás volt a könyv, annak ellenére is, hogy az értékelések azt mutatták, nem egy nagy szám. A cselekmény kibontakoztatása szerintem rettentő gyenge lábakon állt, olyan alapvető hibákkal, amik teljesen rányomták a bélyegüket az olvasásra. Úgy éreztem, hogy volt Joe Hart fejében egy finálé, ahova el szeretett volna jutni, azonban az oda vezető út már kevésbé érdekelte, így a szereplők számos döntését megkérdőjeleztem, és egy idő után már fel is adtam, hogy logikát keressek bennük.
A karakterek sablonosak voltak, ezáltal a cselekmény sok helyen kiszámítható volt. A tudományos részek az új találmánnyal kapcsolatban egy kicsit labilisak voltak, nem igazán volt hihető számomra a technológia. A végkifejletet nagyon élveztem, izgalmas és feszült volt, azt a részt nem tudtam letenni. Az ide való eljutás viszont néhol már kínos volt a fentebb említett hiányosságok miatt.
Már ott kezdődtek számomra a gondok, amikor kiderült, hogy nem a Föld körüli pályán van az űrállomás, hanem a Marsnál. Gillian kirohanása még érthető volt, hogy messze kerül lányától, akinek akár már csak hónapjai lehetnek hátra. Azt viszont sehogy nem tudtam befogadni, hogy a legénység engedte, hogy ébren maradjon, míg ők sztázisban vannak a Mars felé. Főleg, hogy tudták róla, hogy: Mindezek ellenére nyugodt szívvel feküdt be mindenki az altató kapszulákba, majd leesett állal ébredtek és teljesen meglepődtek, hogy a 2,5 hónapig tartó utazás alatt nem minden alakult úgy, ahogy gondolták. Na, ne már! Amikor megérkeznek a Marsra, nagyjából öt perc után szinte teljesen elfelejtik, hogy minden bizonyíték arra utal, hogy Gillian gyilkolta meg a legénység egyik tagját a hajón. Abszolút figyelmen kívül hagyják ezt a későbbieknek, hiába nagyon sokáig nincs semmi konkrét bizonyíték az ártatlanságára. A karakterek eléggé sablonosak voltak. Birk, az agyatlanul lojális asszisztens, aki végül várható módon feláldozza magát Gillianért. Carson, az ex, aki a végén tetteivel megbocsátást nyer Gillian számára. Szinte már az első mondata után sejteni lehetett, hogy ő biztos meg fog halni. Végül maga a gyilkos. Amint szóba került, hogy veterán, aki az osztag egyetlen túlélője egy balul sikerült küldetés után, rögtön sejteni lehetett, hogy ő áll mindezek mögött. Ha ez nem kiált gyilkosért, akkor semmi. Az a kis csavar tetszett benne, hogy nem a Losian-kór okozza az agresszív tüneteket, hanem a teleportálás miatti függés. Az emlékezeskiesés nekem egy kicsit erőltettnek tűnt, szerintem itt már nem volt jobb ötlete az írónak és valamit ki kellett találnia, hogy a tünetek nagyjából egyezzenek a Losiannal.Spoiler
Összességében jóval több érvet tudok felhozni a könyv ellen, mint mellette. A karakterek sablonosak voltak, a döntéseik pedig néhol kiverték nálam a biztosítékot. A tudományos részek hiteltelennek tűntek, a cselekmény pedig jó néhányszor kiszámítható volt. Bár az izgalmas finálét nagyon élveztem, mégis egy abszolút felejthető könyv volt nekem az Obscura, melyet jószívűen 3,5 Halálcsillagra értékelek. Nem igazán tudom senkinek sem ajánlani, ez volt az idei egyik legrosszabb olvasásom.
 |
|
|
 |
 |
