Hatalmas hype vette körül ezt a könyvet a megjelenés idejében. Spielberg filmet fog készíteni belőle, az angol eladások megközelítették a Harry Potter széria könyveit, és sokan az új Agatha Christie-nek kiáltották ki Richard Osmant. Ezeket olvasva nagyon kíváncsi voltam, ezért mindenképp neki akartam kezdeni minél előbb A csütörtöki nyomozóklubnak, azonban ilyen felvezető után nehéz nem elvárások nélkül kezdeni a könyvet. Ennek ellenére én mégis megpróbálkoztam vele, és nem is sikerült rosszul.

A történet korunkban játszódik, egy vidéki angol kisváros békés nyugdíjasotthonában. Az otthon eléggé modern, inkább csak gazdagabb emberek engedhetik meg maguknak, hogy itt lakhassanak. Az események középpontjában pedig értelemszerűen az itt élő nyugdíjasok egy része áll, akik az úgynevezett csütörtöki nyomozóklub tagjai. A klub minden héten (csütörtökön) döglött akták vizsgálatával foglalatoskodik és együtt próbálják megfejteni ezeket a bűntényeket. A csoportot Elizabeth és Penny alapította, utóbbi egy volt rendőr, előbbi pedig egy igen talpraesett, nagy kapcsolati hálóval rendelkező, titokzatos múltbéli munkahellyel rendelkező hölgy. Penny azonban a könyv ideje előtt kómába került, így csatlakozik a történethez Joyce, egy volt kórházi nővér, aki az egyik főszereplő lesz és naplója által részben az ő nézőpontjából követhetjük az eseményeket. A kalandok akkor kezdődnek, amikor meggyilkolnak egy, a nyugdíjasotthonhoz köthető személyt. Kézenfekvő, hogy a nyomozóklub is elvégezze a saját nyomozását, néha segítve a rendőrséget némi információért cserébe.

Kellemes könyv volt, szerethető szereplőkkel. Nem hiszem, hogy egy lapon lehetne említeni Agatha Christie-vel, de mindenképp ajánlott olvasmány, főleg a nyári utazgatások mellé. Eleinte kicsit féltem, hogy ez a "cuki nyugger" téma nekem nem fog annyira bejönni, ahogy bajlódnak a modern eszközök használatával vagy éppen azt próbálják megérteni, hogy mi is az a Tinder. Azonban egy idő után kellemeset csalódtam, nem volt nehéz azonosulni az egyes szereplőkkel, nem tűnt túl idegennek ez a többgenerációs különbség. Nem volt zavaró továbbá az sem, hogy néha Joyce naplójába engedett betekintést Osman E/1-ben, mindig hozzá tudott adni valami kis pluszt a történethez vagy a karakterek megítéléséhez. A szereplők nem egysíkúak, a nyugdíjasotthon lakói sokszínűek, jópofák, saját titokzatos múltjaikkal kifejezetten érdekesek. A klubot segítő rendőrnő, Donna és Chris, a nyomozást vezető rendőr, kiváltképp realisztikus, ugyanakkor szerethető volt. Kedvenc karakterem Bogdan volt, a lengyel munkás/vállalkozó, aki hatalmas tisztelettel és megbecsüléssel bánt a klub tagjaival, emellett pedig nagyon okos és értelmes volt.

A csütörtöki nyomozóklub nem annyira zseniális, amennyire beharangozták, de ettől még abszolút jó. A helyén kell kezelni, és akkor élvezni fogja az ember. A csavarok nekem néha kicsit gyengék voltak benne, párszor kiszámítható volt úgy is, hogy nem vagyok egy nagy krimi guru. Angol humorban azonban nem volt hiány, ami nekem nagy személyes kedvencem, számtalanszor hangosan felkacagtam olvasás közben. Mindezekkel együtt végig élveztem az olvasást, nagyon gyorsan a végére értem, és egy szórakoztató, aranyos kalandban volt részem, így a Molyon 4,5-re értékeltem a könyvet. A borítója nagyon tetszik, bár nem sikerült rájönnöm, kapcsolódik-e bármennyire is a tartalomhoz.