Az Alapítvány olvasása közben rájöttem, hogy nagyon szeretem az olyan történeteket, amikben egy hatalmas, galaktikus birodalom működését és berendezkedését ismerhetjük meg. Hiányoltam is Asimov művéből az ottani birodalom részletesebb ismertetését, mert nagyon izgalmas világnak tűnt számomra. Mivel nem volt hasonló könyv a polcomon, így kicsit jobban utánanéztem egy könyvnek, mely már számtalanszor szembejött velem mindenféle blogbejegyzésben: A Birodalomnak nevezett emlék, ami jelenleg 88%-on áll a Molyon. Bemutatkozó regény, és a fülszöveg alapján egyértelműen nekem valónak tűnt: hatalmas birodalom, rejtélyes haláleset, politikai játszmák. Nem is kellett több, félbehagytam a Count Zero-t, hogy nekiálljak ennek és belecsöppenjek a Teixcalaani Birodalomba.

Nagyon szeretem a cyberpunkot, filmekben, játékokban, illetve könyvekben is, bár az utóbbi kategóriában eddig nem sok műhöz volt szerencsém. A Neuromancer már jó ideje a listámon volt, pontosabban a Neurománc, ahogy a korábbi kiadást elnevezték, viszont az elektronikus kiadás híján még nem vágtam bele ebbe a cyberpunk alapműbe. Majd jött az Agave kiadó és csodaszép borítókkal, új fordítással, új címmel újra kiadta az egész Sprawl-trilógiát 2021 végén. Az első kötet jelenleg 90%-on áll a Molyon, mellyel szemben nem igazán voltak elvárásaim, annak ellenére sem, hogy rengeteg toplistán előkelő helyet foglal el. Valószínűleg egy kicsit a kora miatt voltam ilyen óvatos a túl korai ítélkezéssel.

A sok sci-fi után kis kitérő gyanánt egy jó kis detektívregényre vágytam és ismerősöm ajánlására vettem ezt a rövid (e-)könyvecskét. Nagyon érdekes a koncepció, ugyanis az olvasó választhatja ki, hogy ki lesz a végén a gyilkos, és azt a részt olvassa el csupán. Ahogy a fülszöveg is mutatja: önkiszolgáló detektívregény. A könyv jelenleg 90%-on áll a Molyon, így nagy bizalommal álltam neki az olvasásnak, ami lényegében egy vonatút alatt meg is volt.

Már régóta a listámon volt ez a sci-fi alapmű, melyet tavaly karácsonyra meg is kaptam, így elsők között álltam neki idén az Alapítványnak. Asimovtól eddig még csak A halhatatlanság halálát olvastam, de őszintén szólva szinte semmire sem emlékszem belőle, mert régen volt és valószínűleg nem is hagyott túl mély nyomot bennem. Az Alapítvány sorozat első kötete jelenleg 89%-on áll a Molyon.

Rögtön a második rész, az Ordashold után neki is álltam a Luna sorozat harmadik, befejező részének, aminek a címe Holdkelte. Nagyon kíváncsi voltam a Corta család, meg persze az egész Hold sorsára, így igazából az egész sorozatot lényegében egy holdnap leforgása alatt letudtam. A könyv jelenleg 80%-on áll a Molyon, tehát valamivel gyengébb értékeléseket kapott, mint az előző részek, mellyel valamelyest egyet is tudok érteni. Mindent egybevetve viszont nagyon élveztem a Luna sorozatot. A beszámoló erősen épít a második részben történtekre, így elkerülhetetlen a cselekményleírás a bejegyzésben.

Az első rész, az Újhold viszonylag nagy sikert aratott nálam, így egyből neki is álltam a folytatásnak. A borító továbbra is csodaszép, a belbecs pedig hasonlóan jóra sikeredett, ezt alátámasztja a Molyon lévő értékelések többsége is, melyeknek átlaga jelenleg 87%. Fontos megjegyezni, hogy ez a bejegyzés erősen épít az előző részre, így elkerülhetetlen a cselekményleírás az értékeléshez.

Természetesen a csodaszép borító alapján figyeltem fel a Luna könyvekre, pontosabban a sorozat harmadik részére néhány hónapja, amikor megjelent Magyarországon. Az ünnepek előtt arra jutottam, hogy jó lenne belevágni a sorozatba, melynek első részét végül kedvesemtől megkaptam karácsonyra (azóta a folytatásokat is). Az íróról ugyan nem igazán tudtam semmit, ami meglepett, mert elég sok díjat bezsebelt az évek alatt, a sorozat témája nagyon érdekelt, úgyhogy az ünnepek alatt neki is álltam az Újholdnak, mely jelenleg 85%-on áll a Molyon.

Halloweeni akcióban szereztem ezt a thrillert, ami idei megjelenés és már egy ideje szemeztem vele. Az íróról nem tudtam semmit, viszont a fülszöveg és a borító nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Utóbbi miatt ismét elismerésem az Agave kiadónak, akik az utóbbi években szebbnél szebb borítókkal adják ki az új megjelenéseket. Nem hosszú könyv, ezért is vágtam bele, hogy gyorsan karácsony előtt elolvassam az Obscura-t, mely jelenleg 79%-on áll a Molyon.

Az idei megjelenések között lettem figyelmes erre a könyvre, mely valójában már 1993-ban megjelent, de csak most fordították le magyarra, hála az Agave Kiadónak, akik egy igazán szép borítóval látták el a magyar változatot. Annak is köszönhető a megjelenés, hogy tavaly New York Times Bestseller lett a műből. Az íróról korábban még nem hallottam, de a besöpört díjak alapján ígéretesnek tűnt A magvető példázata, mely jelenleg 87%-on áll a Molyon. Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként vizionálta a jelenleg számunkra igen közeli jövőt akkoriban, a 90-es évek elején egy afroamerikai író.

Idén szerettem volna néhány klasszikust bepótolni (Stalker, A Viking visszatér), így esett a választásom a Solarisra is, melyet egy DiBook akció keretein belül szereztem meg. Nem voltak elvárásaim a regénnyel szemben, nem is igazán tudtam korábban, hogy miről szól pontosan. Viszonylag rövid, nagyjából 200 oldalas a könyv, mely jelenleg 87%-on áll a Molyon.